embléma

Sós Antikvárium

alapítás éve 1985

Katalógus   in english   Belépés

ko16294.   könyv/bibliofilia, első kiadás   berak a kosárba

Horváh Béla: Versek.

Bo. 1943. Szerző. 63 p. papírkötés. magyar nyelvű.
méret: 20x15 cm. kopott.

ár: 800 FORINT

Horváth Béla (Budapest, 1908. május 25. – Budapest, Terézváros, 1975. november 26.) magyar költő, újságíró, műfordító, lapszerkesztő, pedagógus.

Horvát József cipészsegéd és Miovácz Apollónia fia. Középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte, ahol részt vett a katolikus diákmozgalomban. Ezt követően Párizsba utazott tanulmányútra. Első írásai a Napkeletben jelentek meg. 1927-ben adták ki első verseskötetét, ugyanettől az évtől kezdve Budapesten dolgozott mint újságíró. A katolikus Nemzeti Újság munkatársa volt, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.
Egyik alapítója 1935-ben a Vigiliának és 1936-ban a Szép Szónak. 1937–1941 között az Esti Kurír újságírója és egyúttal irodalmi szerkesztője volt. 1937-ben jelen volt József Attila temetésén, melyen elmondott verse miatt letartóztatták, ám Mónus Illés jóvoltából hamarosan elengedték.[41938-ban cikkei miatt izgatás vádjával fél évre börtönbe zárták. 1939-ben Volksbund-ellenes írása miatt lázítással vádolták meg. 1942-ben egy Vajthó László által szerkesztett lírai antológiáról írt kritikájában az antológia költőit – Radnóti Miklós, Rónai Mihály András, Vas István, Faludy György stb. – „irodalmi alvilág”-nak bélyegezte, s ez a cikke hozzájárult Radnóti és a többiek meghurcolásához. Ugyanakkor – és ez mélyen jellemző Horváth Bélára – az ebben az évben megjelenő Pepinka szép kisasszony című regényében a szerelmi történet hátterében háború- és németellenes nézeteit fejtette ki. 1943-tól megszakításokkal büntetőszázadban szolgált, 1945-ben amerikai hadifogságba került. Szabadulása után 1945–1948 között Rómában dolgozott újságíróként. 1948–1952 között a genovai ferences iskolában történelmet tanított. 1952-től tíz évig Németországban, Münchenben élt; 1957-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1957–1958-ben a müncheni Látóhatár egyik szerkesztőjeként működött.
1962-ben a konszolidálódásra törekvő Kádár-rezsim „örömmel fogadta” Horváth Béla hazatérését, és engedélyezte számára, hogy korábbi lapjának (Látóhatár) nevét megtartva folyóiratot szerkeszthessen. A lap szemléző-jellegű volt, első közlések általában nem jelentek meg benne, a kevés kivételek egyike az 1964–1968 között publikált Emlékezések és magyarázatok című visszatekintés, amelyben Horváth önfelmentés szándékával elemzi addigi életútját.
összes kép nagyban
  1. termék fotó
  2. termék fotó

vissza
Sós Antikvarium 1056 Budapest Váci utca 73.   lap tetejére