Schvarcz Gyula,

bölcseleti doktor, egyetemi rendes tanár, orsz. képviselő, a m. tudom. Akadémia rendes tagja; atyja főhadnagy volt a Dom Miguel ezredben (megh. 1841), anyja Horhy Katalin; szül. 1839. deczember 7-én Székesfejérvárt. Horhyék házában nyerte hazafias és európai látkörű nevelését; középiskoláit szülővárosában (1848-54.), a gymnasium VII. és VIII. osztályát a pesti piaristáknál (1854-56.), felsőbb tanulmányait a pesti, müncheni és berlini egyetemen végezte 1860-ban. 1861-ben a jenai egyetemen bölcseletdoktorrá avatták. Több évet tanulmányutakkal töltött el, bejárta Közép-Európát és Angolországot. Tanulmányainak befejeztével hazatért és egészen a tudománynak szentelte életét; ennek 40 év lankadatlan munkáját, de egy egész vagyont is áldozott. Magyar, német, franczia, angol és ó-görög nyelven írt művei bő méltánylást szereztek neki hazánkban és a külföldön. A magyar tudományos akadémia 1864. január 20-án levelező, 1887. május 13-án rendes tagjává választotta; tagja volt a londoni Geological Society, Ethnological Society, Anthropological Society, a Société Géologique de France, az Académie Nationale stb. társaságoknak. Nagy műveltségű édesanyja buzdítására korán kezdett a közoktatásügyi politikával foglalkozni; de a természettudományi téren is jelentékeny műveket alkotott. Szülővárosa 1868., 1869. és 1872-ben országgyűlési képviselővé választotta. Ez idő alatt az államjoggal is behatóbban foglalkozott. Hazánk politikai intézményeinek európai színvonalra emelését czélozta; a mi e részben hazánkban modern intézkedés történt államjogunk korszerű módosítására (pl. a választásoknak a kuria által elbirálása, közigazgatási bíróság felállítása, a tisztviselők minősítésének törvényben szabályozása, a földmívelési miniszterium különválasztása a kereskedelemügyitől, a királyi tábla széttagolása, a főrendiház átalakítása modern felsőházzá a közéleti kitünőségek belevonásával stb.) és közoktatásügyünk felsőbb fokainak javítására eszközöltetett (pl. a jog- és államtudományok különválasztása önálló államtudományi doktorátussal, a leczkepénzek korszerű reformja, görögpótló tanfolyam, a középiskolai törvény legtöbb alapvető gondolata, gymnasiumi tanulók versenye stb.) jóformán mind S. munkáiból kerültek a gyakorlati életbe; valamint a mostanában készült eszméknek létet nyerni (vármegyei, városi, törvényhatósági közkönyvtárak alapítása, a progressiv jövedelmi adó behozatala, általános szavazati jog stb.), ő volt az atyja. 1875-ben Budapest terézvárosi választókerülete küldötte be a parlamentbe képviselőjéül. A Tisza-féle fuzió alkalmazásával ő is belépett a szabadelvű pártba, melynek tagja volt 1894-ig, midőn a budapesti egyetemen az ókori történelem rendes tanári állását elfogadta és új képviselőválasztásnak nem vetette alá magát. Parlamenti működése alatt a ház közoktatásügyi bizottságának volt eleintén tagja, később évről-évre elnöke. Beszédei nagyrészt a kulturpolitikára vonatkoznak. A 70-es évek közepén fordul figyelme a görög államintézmények felé. Tiszteleti tagja volt az országos középiskolai tanáregyesületnek és számos népnevelési egyesületnek. Meghalt 1900. jan. 31. Budapesten.
Szinnyei.