Heltai Jenő levelezőlapja gyermekeinek.

Heltai többször volt Karlsbadban.
A Budapesti Negyed (38-39. (2002/4-2003/1) Breviárium /II/2)
rövid beszégetést közöl egyik útjáról.
"233. Beszélgetés Bécs és Budapest között Heltai Jenővel

A bécsi Ostbahnhof Budapestre induló gyorsvonatának egyik kocsija előtt Heltai Jenő áll és búcsúzik feleségétől, aki néhány napig még Bécsben marad. A Budapestre robogó gyorsvonat egyik kényelmes fülkéjében beszélgettünk Heltai Jenővel. Több mint hat hete indult el Budapestről Hágába, azóta végigutazott Hollandián, megpihent Berlinben és végül baráti körben töltötte szabadságának egy részét Karlsbadban."
------------------------------------------------------
Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Theodor Herzl cionista vezető unokaöccse.

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.

Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű -többek között - sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Wikipédia.