Komlós Aladár (Alsósztregova, 1892. dec. 10. – Bp., 1980. jún. 23.): irodalomtörténész, író, költő az irodalomtudományok doktora (1956), Állami díjas (1973). Felesége Palotai Erzsi előadóművész. Losoncon végezte középiskoláit, s költő-tanára, Bodor Aladár felfigyelt tehetségére. 1905-ben Diáklap címmel litografált kiadványt írt és szerk. Az I. világháborúban 1918-ban olasz hadifogságba esett. Betegen tért vissza Bp.-re. Egy egészen korai kísérlete után 1921-ben jelent meg első önálló verseskönyve Voltam poéta én is címmel. 1920-ban Kassán tanár, egy újságcikke miatt elbocsátották. Jászi Oszkár a Bécsi Magyar Újság munkatársául hívta, 1922-1923-ban dolgozott itt a lap megszűnéséig. A felvidéki lapokban jelentek meg versei, cikkei. 1925-ben a Színházi Élethez került, s ebben az évben jelent meg első cikke a Nyugatban. A folyóirat második nemzedékének egyik legfelkészültebb, legkarakterisztikusabb kritikusa és tanulmányírója lett. Első irodalomtörténeti könyve, Az új magyar líra 1928-ban jelent meg. Néhány állástalan esztendő után a bp.-i Zsidó Gimn.-ban kapott állást, magyart és latint tanított (1928-1938, majd 1940-1944). 1931-ben jelent meg A néma őrült arca c. verseskötete, amely nyílt szókimondásával megbotránkoztatta kritikusait. Az Írók és elvek (1937) c. tanulmánykötetében filológiai felkészültséggel, kritikusan közelítette meg az irodalmi jelenségeket. 1937-ben a csehszlovákiai kommunista Magyar Napnak adott nyilatkozata miatt két évre felfüggesztették állásából. A II. világháború idején a bergen-belseni munkatáborban volt (1944-1945). Hazatérése után 1946-ban egy.-i magántanárrá habilitálták. 1949. jan. és 1960. aug. közötti megbízott egy.-i előadó, majd gimn. tanár Bp.-en. 1953-tól az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában tudományos kutató. 1954 és 1955 között tanulmányokat publikált a századvég költőtriászáról: Vajda Jánosról, Reviczky Gyuláról és Komjáthy Jenőről. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetének lett függetlenített tudományos főmunkatársa nyugállományba vonulásáig. 1959-ben adta ki egyik legjelentősebb irodalomtörténeti összefoglalását, A magyar költészet Petőfitől Adyig c. monográfiáját.