A Baross-utca egyik erősen sérült bérpalotájának kis lakásában találunk Szőnyi Istvánra, a modern festészet kiváló reprezentánsára. A jellegzetes, csontosarcú, átható tekintetű művész rezignáltan mutat ki az udvari szoba ablakából fel a tető irányába, ahol csak egy-két falomladék őrzi a megsemmisült hajlékok emlékét: — Ott volt valamikor a műtermem… mielőtt a repülőbombák lecsaptak a házra. Tizenhat nagyobb képem pusztult el, a vázatok egész során kívül. A képek mind szerepeltek a tárlatokon, az egyikük, a „Zebegényi temető” megfordult a külföldi kiállításokon is és Génuában díjat nyert. A művészeti könyvtáram több mint 3000 kötetéből pedig csak az a néhány darab maradt meg, ami ott van a másik szobám sarkában… Mit tehetek? Megpróbálok összeszorított fogakkal újra nekilátni a munkának és lehetőleg nem visszanézni a közelmúltba” – olvasható a Demokrácia című lap 1945. júniusi számában. Bár a festőművész munkásságára a Zebegényben töltött évek voltak leginkább meghatározóak, Szőnyi István tizenhét esztendőn át a Budapesti Baross utca 21. szám alatt álló ház ötödik emeletén élt, alkotott és tanított.
Szőnyi István német származású grafikus és festőművész 1894-ben jött a világra Újpesten. Két bátyja és négy nővére mellett ő volt szüleinek legfiatalabb gyermeke. A népes családot azonban sok tragédia érte: Szőnyi egyik bátyja sem érte meg a felnőttkort, majd fiatalon nőül vett első feleségét is korán elvesztette. Mesterségét a nagybányai festőiskola modern festőművészeitől, Ferenczy Károlytól és Réti Istvántól tanulta, munkáinak meghatározó jellegzetessége a posztnagybányai stílus. Nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez is. 1923-ban Zebegénybe költözött, ahol a táj szépsége és a paraszti élet mindenapjai adták témáját lírai, idilli hangulatú festményeinek. A következő évben újranősült, második házasságából két gyermeke született, Zsuzsa és Péter. 1930-ban, mikor lánya iskoláskorúvá érett, a család Pestre költözött, hogy a nagyvárosban taníttassák a gyerekeket. Szőnyi a Baross utca 21. szám alatti ház legfelső emeletén bérelt tágas művészlakást, ahol 1937-ig Vaszary Jánossal közösen magán festőiskolát működtetett. A külön bejáratú iskolában nem csupán számos szobrász és festő fordult meg, a műteremlakást irodalmárok, írók és költök is látogatták. Többször volt itt vendég József Attila, de minden bizonnyal Berényi Róbert, Bernáth Aurél és Szabó Lőrinc is járt az elismert festőművésznél.
A második világháború alatt Szőnyi családjával együtt nagy szerepet vállalt az üldözöttek mentésében: rézkarcprését, grafikai tudását hasznosítva hamisított menleveleket gyártott, valamint a hatalmas műteremben és a ház pincéjében is bújtatott üldözötteket – vagy egy tucat ember életét mentve meg ezzel. Munkájáért később kiérdemelte a Világ Igaza elismerést. 1944 karácsonyán bombatámadás érte a házat, amelyben a lakás fürdőszobája teljesen megsemmisült. Másnap a műterem nagy része is a rakéták áldozatául esett. De nem csupán munkáinak pusztulása miatt érte pótolhatatlan veszteség a festőművészt: 18 éves fia az ostrom alatti nélkülözésben annyira legyengült, hogy nem sokkal a háború után fertőzésben elhunyt. Lánya férjhez ment, majd 1949-ben Olaszországba emigrált. Szőnyi István már nem várta meg a műtermének egykor otthont adó ház felújítását, 1947-ben feleségével a Bartók Béla útra költözött, majd végleg vissza Zebegénybe, ahol 1960-ban, 66 éves korában hunyt el.
A Baross utca és a Szentkirályi utca sarkán álló ötemeletes szecessziós ház – Csordás Lajos a Budapest című lap 2017. decemberi számában megjelent cikke szerint – 1910 körül épült Pogány Móric tervei alapján. A legfelső szinten berendezett műteremlakás a teljes Baross utcai fronton végighúzódott, átkanyarodva a merőleges szárnyba is. „A régi Szőnyi-lakás többé-kevésbé szimmetrikus elhelyezkedésű lehetett, középen a nagyablakos műteremmel, melyből jobbra és balra egyformán egy-egy szoba nyílt, és további helyiségek mindkét irányban” – írta Csordás. A második világháború alatt romossá vált ház újjáépítését követően a műteremlakás állami tulajdonba került, három külön részre osztották – ezekből kettő továbbra is művészlakásként funkcionál. A ház falán 2009-ben avattak emléktáblát, a Szőnyi István arcképét megörökítő bronz dombormű Buda István szobrász- és éremművész alkotása.
Lechner Tudásközpont.